Bajban Kárpátalja

A magyar jezsuiták 2015. március 1-jén gyors-gyűjtést szerveztek Kárpátalja családjai számára, akik a háború következményeként egyre súlyosabb nélkülözésben élnek.

Aktuális: 2015. augusztus 31-éig 8.375.530 forint gyűlt össze adományokból. (A jezsuiták által felajánlott 5 millió forinttal együtt tehát több mint 13,3 millió forint.) A legfrissebb adományokat  is továbbítottuk már a rászorulók számára. A gyors-gyűjtés bár lezárult, az adományokat továbbra is gyűjtjük, és alkalmi elszámolások alapján továbbítjuk Kárpátaljára. (Az Adhat vonalon érkező támogatások együttesen egy későbbi elszámolással kerülnek átadásra.)

Ez itt történik, épp az országhatár túloldalán. Még működnek a piacok, a boltok is árulnak termékeket. Kérdés, hogy mikor mit, no és mennyiért, de van legalább valami a polcokon. Azonban az ukrán pénz (a hrivnya) elértéktelenedett. Ön tudna élni ma havi 9000 forintból?
Természetbeni javak eljuttatása gyakorlatilag lehetetlen. A határokon olyan ellenőrzési folyamatok vetnek gátat ez elé, melyek ügyintézési ideje több hónapot igényel. Listázás, eredet igazolás, ukrán fordítás, kijevi bizottsági döntés – csak a rövid szemléltetés érdekében.
Magyarországon is él még olyan korosztály, aki személyesen tapasztalta a naponta, drámaian változó árakat, állt sorban kenyérért, nézte, ahogy az utcán seprik össze az eldobált, értéktelen millpengőket.

Úgy érezzük, segítenünk kell. Majnek Antal ferences szerzetesből lett megyéspüspököt kerestük meg Munkácson, juttassa el összegyűjtött adományainkat a rászorulóknak. A magyar jezsuiták 5 millió forinttal járulnak hozzá a gyűjtéshez. 2013-ban a Fülöp-szigetek helyi jezsuitáival összefogva már gyűjtöttünk szép eredménnyel a Haiyan tájfun áldozatai számára. Kérjük, most is legyenek társaink a segítésben. S bár most nincs a távolság misztikuma, de helyette elég csak néhány szó: szomszédjaink, sok magyar család is, valóban kilátástalan anyagi helyzetben.
Egy személyes levélből idézünk.

„(…) A mai napon arra jutottam, hogy ha valamikor, akkor most igazán szükség van arra, hogy a segítségeteket kérjem – nem a saját családunk, hanem az egyre több kétségbeesett ember számára. Nem szeretek drámaian fogalmazni, de most tényleg kétségbeejtő a helyzet Kárpátalján.

A hírekből biztos hallottatok már az ukrajnai háborúról, lehet, hogy arról is, hogy összeomlott a hrivnya árfolyama és teljesen elszabadultak az árak. Az utóbbi hetekben mindenki döbbenten figyeli a folyamatokat. A mai helyzet a következő: ma reggel egy Euró már 36.7 hrivnyát ért. Ez azt jelenti, hogy pl. az apósom havi 1000 hrivnyás nyugdíja 27 Euró, a 115 hrivnyás forint árfolyammal számolva havi 8690 Forint. A minibálbér (1218 Hr) most 33 Euró. Tehát egy nyugdíjasnak kevesebb, mint napi 1 Euróból, egy minimálbéren dolgozónak, aki adott esetben a családját is eltartja, alig több mint napi 1 Euróból kellene megélni. Ezzel lejjebb mentünk az életszínvonalban, mint Banglades, Ghána vagy Zambia, ott ennél többet keresnek.

Az árak viszont nem afrikaiak, sőt, naponta több alkalommal növekednek, a legtöbb helyen ki sem írják már. (Ez annak köszönhető, hogy kevés a helyi termelés, a gazdaság alapvetően import alapú.)

Az alapvető élelmiszerek pedig eltűnőben vannak: napok óta hiába keresek lisztet és olajat, cukrot elég keveset láttam, nagyon drágán.
Az élelmiszerhiány remélhetőleg ideiglenes, a pénzhiány biztos nem. Az IMF nyomására a kormány év végéig befagyasztotta (nem emeli) a fizetéseket és nyugdíjakat, viszont a gáz és villany árát a világpiaci árra emelik. (El nem tudom képzelni, hogy lesz, mikor ezekből a fizetésekből a legalapvetőbb élelmiszerekre se jut az elszállt árak mellett.)

Nemrég összejöttek az itteni magyarság meghatározó képviselői, és arra jutottak, hogy az 1944-es málenkij robot óta (amikor minden 18 és 50 év közötti férfit elvittek) most van a legnagyobb krízis. Egyrészt a besorozások miatt (18-60! évesig bárkit vihetnek a háborúba, és pl. a debalcevei katlanban épp a munkácsi hadosztály szorult be és harcolt, tehát a kárpátaljaiak, sokan meghaltak vagy megsebesültek), másrészt  a kilátástalan gazdasági helyzet miatt.

Most tehát azt gondolom, tényleg szükség van a segítségre. Köszönjük!
Popovicsné Palojtay Márta”

Adományaikat a következőképpen juttathatják el a rászorulóknak:

  • Banki utalással a „JTA Barátaink” 11100104-18064333-12000007 számlaszámra utalhatnak – közlemény rovatban „Kárpátalja” megjelöléssel
  • 13600/07 Adhat vonal – a hívásokból és SMS-ekből befolyt összeget Kárpátalja megsegítésére fordítjuk. Részletek: http://jta.jezsuita.hu/adhat-vonal/ (A vonal erre történő kizárólagos használata visszavonásig érvényes.)
  • Sárga csekk munkaidőben a 06-1/327-4054-es telefonszámon kérhető, vagy a friendraiser@jezsuita.hu címen, címzett neve és postázási címe megadásával.
  • További adományozási lehetőségekről a www.jezsuita.hu/tamogatas oldalon olvashat.
fotó: globalpost.com

fotó: globalpost.com

További hírek

2015. augusztus 12.:
Levél a koordinátoroktól hálával mindenkinek, aki eddig segített, s aki továbbra is tud.
Mi is velük, értük tevékenykedünk.

Kézzelfogható evangélium

2015 tavaszára nagyon nehéz helyzetbe került a háború és a gazdasági válság által sújtott Kárpátalja. A hírre magyar emberek sokasága mozdult meg határokon belül és túl, hogy az itteniek segítségére siessenek. Egész Magyarországon és több határon túli egyházmegyében szerveztek nekünk gyűjtést a katolikus templomokban. A munkácsi római katolikus egyházmegye hívei nevében szeretnénk most megköszönni ezt a komoly támogatást és egyúttal röviden beszámolni a felhasználásáról.

Mivel mind a szükség, mind a segítség jelentősen megnövekedett, egy olyan rendszert hoztunk létre, melynek segítségével minden településen igyekeztünk felmérni a rászorulók konkrét szükségleteit és ennek megfelelően segíteni nekik. Ugyanakkor azt is megkérdezzük tőlük, hogy ők miben tudnának a közösség hasznára lenni. Sok jó dolog született ebből: gyerekek nyári foglalkozásai, gyógytorna, egyházközségi programok – de olyan is van, aki a község lakóinak fő közlekedési eszközét, a bicikliket javítja ingyen a kapott támogatásért cserébe.

A támogatásokat a karitász-szervezeteken illetve néha a plébánosokon keresztül juttatjuk el a rászorulókhoz. A segítés folyamatosan zajlik, és bár a legnehezebb időszak, a tél még előttünk van, eddig is nagyon sokak szükségét sikerült enyhíteni. Ellátás nélkül maradt betegek kaptak kezelést illetve gyógyszert, számtalan élelmiszercsomagot osztottunk ki, sok család kapott vetőmagot, illetve voltak, akik malacot, csirkét vagy a felnevelésükhöz szükséges tápot. Többszáz olyan rászoruló családnak, akinek kályhája van, vettünk télire tűzifát, és számos egyéni problémában is tudtunk segíteni.

Munkánk során rengeteg nyomorúsággal találkoztunk, hatalmas dolog, hogy ezen az adományozók jószívűségéből enyhíthettünk. Szívszorító, amikor egy gyerektől azt halljuk, hogy „a legfinomabb étel a kecsapos kenyér”, vagy amikor be kell osztani, ki megy ki aznap a házból, mert egy cipőt hordanak felváltva. Ezek a családok önerőből képtelenek a változtatásra, munkatársaink nemcsak az anyagiakban, hanem az életvezetésben is segítségükre vannak.

De sok örömben is része volt a munkatársainknak. Látni kellett volna a 80 éves Mária nénit, aki a kapott élelmiszerek láttán felszegte a szemét az égre: „Istenem, ez mind az enyém?” Aztán hozzátette: „Na, ebből a Julcsának is adok!” Vagy a kisfiút, aki a nyári ebéd-program keretében kapott két fasírtból egyet szalvétába csomagolt, hogy hazavigye az anyukájának, hadd egyen ő is. És jó lett volna látni a 83 éves Anna néni örömét, aki eddig vödörrel hordta haza a vizet, de most már motor húzza neki a kertben levert csőből a házba, vagy a kezelés nélkül halálra ítélt többgyerekes apuka megkönnyebbülését a műtét után.

Sok olyan család is van, amelyik korábban nehezen, de éppen kijött a fizetésből –most viszont képtelen a legalapvetőbb dolgokat is megfizetni. Az árak két-háromszorosára nőttek, a fizetések, nyugdíjak maradtak. Sokakkal találkoztunk, akiknek a fizetése nem éri el a 20 ezer, sőt, a 15 ezer forintot sem, pedig többen közülük napi 12 órában dolgoznak.  Nagyon sok idős ember próbál élni 13 ezer forintos nyugdíjból, az alapvető gyógyszereket sem tudnák a kapott segítség nélkül megvenni. A legtragikusabb az energiahordozók áremelkedése: köbméterenként 1,7 Hrivnyáról 7,1-re emelték. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos nyugdíj kétszerese sem elég egy átlagos lakás spórolós kifűtéséhez majd a télen.  És hány ember van, akinek nincs munkája, fizetése sem!!

Bár a kapott segítségből nem tudunk megoldani minden nehézséget, sok-sok esetben sikerült enyhíteni a szükségen, és nagyon hálásak vagyunk azért, hogy erre lehetőséget kaptunk.  Ahogy az emberek reakcióiból kihallani: ez a segítség nem csak anyagi természetű a számunkra, hanem annak a bizonyítéka is, hogy vannak emberek a határ másik oldalán, akik nem felejtettek el minket, akik együtt éreznek velünk, sőt áldozatokra is készek értünk. A segítségetek így válik valódi örömhírré, kézzelfogható evangéliummá. Minden szentmisén imádkozunk az adakozókért, most pedig külön küldöm püspöki áldásomat mindenkire, aki jó szívvel segített. Isten fizessen meg nekik bőséges kegyelmével már ezen a földön és majd az Ő országában is.

Hálás szívvel:
Majnek Antal püspök
Fehér Ferenc egyházmegyei karitászigazgató,
Popovicsné Palojtay Márta, a program koordinátora

Munkács, 2015. augusztus 12.

Segíthet, rajtunk keresztül is: lehetőségek itt az oldalon.

2015. október 5.:
A márciustól szeptemberig tartó munkálatokról számoltak be, tartományfőnökünknek címezve levelüket, a kárpátaljai munkát végző “Szent Márton karitász” Alapítvány. A levél másolata a képekre kattintva olvasható el.

beszamolo_20151005_1

beszamolo_20151005_2

Az aktuális beszámolóhoz egy kisfilm is készült, amit itt tekinthető meg:
(https://www.youtube.com/watch?v=wHFBp5fkTTA)

Továbbra  is segíthet rajtunk keresztül is: megoldások itt.