2020. július havi bejegyzések

A magyar Rocco és fivérei / Így jöttem…

A magyar Rocco és fivérei / Így jöttem…

Vidékről a fővárosba – hivatás- és útkeresés hat színész szemével

Eredeti címén: “A magyar Rocco és fivérei”, melynek címe később “Így jöttem…” lett, egy ötrészes, online dokumentumfilm-sorozat a Nemzeti Színház hat fiatal színészéről. A dokumentumfilm sorozatot a Jézus Társasága Alapítvány megbízásából a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretein belül a Párbeszéd Házában működő Faludi Ferenc Akadémia alkotta meg.

A művészek (Mészáros Martin, Brettyán Sándor és Nándor, Sebestyén László, Barta Ágnes, Bordás Roland) a Rocco és fivérei című, Vidnyánszky Attila rendezésében színpadra kerülő új előadás szereplői, akiknek története sok tekintetben hasonlít a történet szereplőihez: vidékről kerültek a nagyvárosba. A film azt vizsgálja, hogyan talált rá hivatására a hat színész, mit jelent nekik az otthon.

  1. Így jöttem… Mészáros Martin: https://www.youtube.com/watch?time_continue=120&v=GWCmzeH0Z_w&feature=emb_title
  2. Így jöttem… Berettyán Sándor és Nándor: https://www.youtube.com/watch?v=WHjrg69Q-fs&feature=emb_title
  3. Így jöttem… Szabó Sebestyén László: https://www.youtube.com/watch?v=kctdxLznyXA&feature=emb_title
  4. Így jöttem… Barta Ágnes: https://www.youtube.com/watch?v=91P_lsXdypw&feature=emb_title
  5. Így jöttem… Bordás Roland: https://www.youtube.com/watch?v=Lgn932s-7c0&feature=emb_title

Belvárosi Csend

A Jézus Társasága Alapítvány elsődleges célkitűzései között szerepel a Jezsuita Rend kulturális tevékenységeinek támogatása. A jezsuiták nagy hangsúlyt helyeznek a sokszínű társadalom megjelenítésére és párbeszéd folytatására programjaikon keresztül is, ennek köszönhetően teret engednek a különböző kulturális programok és művészeti ágak bemutatkozásának. E tevékenységek lelkiségi és kulturális központja a Párbeszéd Háza (PH), mely a Józsefváros szívében, a Horánszky utca 20. szám alatt található. A Ház a teremtő párbeszédet szolgálja a hit, a kultúra és a társadalmi igazságosság területén. A programok között konferenciák, könyvbemutatók, előadások, műhelyfoglalkozások, kiállítások, koncertek, filmklubok szerepelnek. Rendszeres vendégeink neves közéleti és egyházi személyiségek, fiatal és már befutott művészek.

Hamvazószerdától pünkösdig a korábbi évek hagyományait követve újra lelki töltekezésre hívtuk az elcsendesedni vágyókat. Társainkkal (lelkiségi közösségek, Jézus Szíve Jezsuita Templom, Jézus Szíve Társasága, Oázis) közösen, a Manréza Spirituális Központ időszakos programjait is beleértve, több mint 60 lelki programot kínáltunk az érdeklődőknek.

A programsorozat fókuszába – a Hivatás Évéhez kapcsolódva – a hivatást helyeztük. Az értékközpontú párbeszéd mellett teret engedtünk a művészeteknek is. Igyekeztünk a hivatás témáját a lehető legtöbb oldalról megközelíteni, hogy fiatalokat és időseket egyaránt megszólítsunk. Módszerek tekintetében is színes volt a programsorozat, hiszen a fotómeditációtól az interaktív előadáson túl, a műhelyekig számos formában foglalkoztunk a hivatás témájával.

Idén először széles nyilvánosságot adtunk a programfüzetnek, melyet nem csupán a közvetlen környezetünkben terjesztettünk, hanem az Új Ember mellékleteként is behúzásra került 26.000 példányban. Emellett még a következő sajtóorgánumok online és print felületein is hirdettük a programsorozatot: Magyar Kurír, Új misszió, Keresztény Élet, A Szív és a Képmás magazin.

A programfüzetben szereplő események közül a Párbeszéd Háza Vászonkrisztus sorozata bizonyult a legnépszerűbbnek, teltházas volt mindegyik alkalom a sorozatban. Az események filmvetítésből, majd az azt követő társadalmi kérdéseket érintő beszélgetésekből épültek fel. Ezekre a vetítésekre olyan filmeket választottunk, amelyek a Krisztus ihlette megváltás utakat mutatják be. A beszélgetésekre a politika, a gazdaság, a tudomány és a művészet avatott és ismert képviselőit hívtuk meg, mint például Máté-Tóth András valláskutató, Várszegi Asztrik OSB és Makláry Ákos görögkatolikus pap, a KÉSZ elnöke.

Ezenkívül nagyon népszerű volt a zengő meditáció egymást követő 2 alkalma is, összesen mintegy 100 résztvevővel. A meditáció első része mindig csendes. Egy rövid testérzékelő ellazítás után lehetőség van arra, hogy a résztvevők felismerjék azokat a dolgokat, amiért az életünkben hálát adhatnak Istennek. A félórás csendmeditáció után hangfürdő következik. A sokszínű hangfürdő során különböző hangszeres blokkok váltakoztak, lágyabb és erőteljesebb rezgések hullámzásával. A visszajelző körben különféle élményeiknek adtak hangot a résztvevők. A megosztás egymástól teljesen eltérő, egymást kiegészítő élményei érdekes közösséget teremtettek: a hétköznapi életben nagyon ritkán tapasztalt dolog történt. Egymásnak feszülő, eltérő észlelések, élmények, az ezekről való őszinte, személyes megosztások ütköztek úgy, hogy ebből nem alakult ki vita, illetve némelyekben feljött feszültség a megosztás közben, hallva a sokszínű érzéseket, feloldódott az egymásnak szentelt figyelem a csend terében. Csoda történt most is: megtapasztalhattuk békésen, egymásra odafigyelve, szeretetteljes légkörben mindenki egyediségét, ahogyan a zengő meditáció alatt átélt élményeikről, érzéseikről meséltek, miközben isteni teremtettségünk közös tudata lengte be a termet.

Idén először bekerült a Faludi Ferenc Akadémia filmklubjainak hirdetése is a programfüzetbe. A filmklub középpontjában a látható és láthatatlan állt, vagyis hogy hogyan értelmeződik a film nyelvén életünk legmélyebb valósága, ami érzékszerveinkkel többnyire megragadhatatlan.

A Belvárosi Csend részeként szerveztük meg 2019-ben a Jezsuita Sziget programsorozatot. Ennek részeként került megrendezésre az „Amit alkottam, jó” címmel meghirdetett képzőművészeti pályázat keretében kiválogatott legjobb 40 alkotásból nyílt kiállítás, amely egyben a Faludi Galéria nyitó kiállítása volt. A pályázatra több mint 100 alkotás érkezett és egy 7 személyes zsűri választotta ki a kiállításra méltó 40 legjobban sikerült alkotást.

A Faludi Galéria – a Párbeszéd Háza kiállítóterének neve 2019 tavasza óta – missziója a transzcendens vonzásában alkotó kortárs képzőművészeknek teret adni.

A Jezsuita Sziget legsikeresebb programja, melyen több mint 120 résztvevő jelent meg, Kajtor Domonkos SJ Tényleg én vagyok én? című előadása volt a Szent Ignác-i emberképről. A pszichológiában szakavatott fiatal jezsuita előadásában Szent Ignác szemével és pszichológiai úton közelített az emberi életúthoz, az elégedettség és a személyes küldetés megtapasztalásához és e fogalmak egymáshoz való viszonyához. Különböző modellekről hallhattunk, melyek a személyiség kialakulását vagy épp annak formálódási fázisait leíró, befolyásoló tényezőkről szóltak.

Kísérleti jelleggel mutattuk be az Egyszemélyes passió című egyszemélyes szakrális bábjátékot 16 éven felüli érdeklődőknek Horváth Márk bábművész közreműködésével, a Magyar Bábjátékos Egyesület támogatásával. A darab Krisztus kínszenvedését mutatta be. Horváth Márk régi gyerekkori emlékeiből kiindulva alkotta meg személyes történetét, amit a mesélhetőség kedvéért passiójátékba ágyazott. Az előadásban három ember viszonya manifesztálódott a Kálváriához: a naiv hittel rendelkező ministránsfiúé, a Mester passióját végigjátszó ácsé, és Horváth Márké.

Szintén a Jezsuita Sziget részeként került megrendezésre egy egész napos lelki nap A gazdagok hivatása címmel. Ebben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Jezsuita Menekültszolgálat és a 72 Tanítvány Mozgalom volt partnerünk. A lelki napon mintegy 80 rászorulókkal foglalkozó személy vett részt.

Hálásan köszönjük nagylelkű támogatóinknak, köztük a Józsefvárosi Önkormányzatnak, hogy hozzájárultak gazdag programjaink megvalósításához. 

Családban maradva

A “Családban maradva” riport-dokumentumfilm sorozatot a Jézus Társasága Alapítvány megbízásából a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretein belül a Párbeszéd Házában működő Faludi Ferenc Akadémia alkotta meg.

A sorozat – ha úgy tetszik – tovább él közösségekben, hisz alapítványunk lehetővé teszi kisközösségeknek az elkészült dokumentumfilmek egyéni átbeszélését, jó alkalmat nyújtva a megosztásokhoz, az egyéni pár-reflexiókhoz.

Ideális esetben családba születünk, és itt gyarapodva válunk felnőtté, majd magunk is szülővé. Az élet változatos örömei és nehézségei közepette alakul, fejlődik a család. Napjainkban egyre több külső hatás, váratlan esemény rombolja a család egységét, nyugalmát, melyeken ha sikerül felülkerekedni, az megerősíti a család szövetét. Az öt riport-dokumentumfilm négy család életébe enged bepillantást. A szülők mélyinterjúkban osztják meg saját megküzdési stratégiájukat, az átélt fázisok nehézségeit és azt, miként találták meg a helyzetük megoldásához vezető utat. A filmekből megtudjuk, miként tudták a nehézségek ellenére is megőrizni a család egységét és elköteleződésüket egymás iránt, miközben a veszteséget teremtő módon beépítették életükbe, ezáltal téve azt teljessé.

Családban maradva I. – Ami van, annak szabad lennie: https://www.youtube.com/watch?v=xlzo6tVryE4&feature=emb_title

Családban maradva II. – Mindennapi döntés:

https://www.youtube.com/watch?v=snG48NA1wBA

Családban maradva III. – Jobban szeretem, mint az igazamat:

https://www.youtube.com/watch?v=7g1adPsqMXQ

Családban maradva IV. – Vajon milyen virág lehet?:

https://www.youtube.com/watch?v=dA9FgY84GTI

Családban maradva V. – Szabadon szeretve:

https://www.youtube.com/watch?v=d4MgaiGbuko

Gyökerek Tábor 2019

Idén nyáron 2019. július 2-10. között immár a tizenhetedik Gyökerek Tábort rendezhettük meg, hála a lelkes segítő csapatnak és nagylelkű támogatóinknak, köztük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Gyermek-és Ifjúsági Alprogramjának a Józsefvárosi Önkormányzatnak, és a Nemzeti Kulturális Alapnak, hogy hozzájárultak táborunk megvalósításához.

Célunk többrétű volt: 

  • hátrányos helyzetéből kifolyólag Magyarországon még nem járt, határon túl élő magyar gyermekeknek Magyarország, Budapest nevezetességeit, történelmét, kultúráját bemutatni, 
  • a szórványból érkező gyerekeknek magyar ajkú közeget biztosítani a nyelv gyakorlására, 
  • játékos módon bevonni őket a közösségépítés élményébe,
  • közösségi, lelki élményt nyújtani.

Az idei évben 34 határon túli hátrányos helyzetű gyermek érkezett kísérőikkel 3 régióból: Kárpátaljáról Sislócról és környékéről, Erdélyből Fitódról és Délvidékről Törökbecséről és Beodráról.

Fontos, hogy ebben az évben is sikerült – a céljainkkal megegyezően – valóban igen rászoruló gyerekeket meghívni, akiknek esetenként a napi ruházkodás is gondot jelentett.

A hátrányos helyzetű gyerekek tehát találkozhattak egy intenzív tábori élmény keretében a magyarság kulturális kincseivel és hagyományaival, így a résztvevők nemzeti identitásukban erősödhettek meg. Másrészt tovább bővült az immár másfél évtizedes kapcsolati háló a tábor szervezői és lebonyolítói, valamint a partnerszervezetek és a gyerekek között (idáig már több mint 580 gyermek vett részt táborainkban). Mindezek mellett a lebonyolításba bevont, határon túli partnerek számára is értékes tapasztalatot jelentett a tábor, melyet aztán közösségeikben, munkájuk során hasznosítani tudnak, hiszen tanítóként, hitoktatóként, illetve plébánosként dolgoznak.  A 25 fős, magyarországi fiatalokból álló szervezőgárda számára is meghatározó volt a hét: igazán intenzív kapcsolatba kerülhettünk a  gyerekekkel, és ezáltal sokat tanulhattunk arról a határon túli magyar közegről is, ahonnan ők érkeztek.

Számos kulturális programunk volt: bejártuk a Budai Várnegyedet, meglátogattuk a Parlamentet, megnéztük a Hősök terét, a Tihanyi apátságot, részt vettünk a Magyar Nemzeti Galéria egy múzeumpedagógiai programján, megtekintettük az Esztergomi-bazilikát. A Misztrál együttes fergeteges koncertet adott a táborozóknak. Meglátogattuk a Fővárosi Állatkertet és a Nagycirkuszt, fürödtünk a Balatonban. Megmásztuk a Gellért-hegyet és kisvasúton a Budai-hegyekbe is eljutottunk, ahol libegőztünk is, a Margitszigeten pedig bringóhintóztunk, és hajókáztunk a Dunán. A sok program közepette igyekeztünk egymásra figyelni, esténként pedig közös imával zártuk a napot, hogy aztán a másnap reggel mindig egy-egy újabb csapat ébreszthesse a még alvó táborlakókat.

Számunkra a tábor sikerességének legfőbb mércéje a gyerekek öröme, vidámsága és a segítő csapat által nyújtott szolgálat minősége. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is nagy élmény volt végigkísérni, hogy a kezdetben egymást és minket sem ismerő gyermekek, fiatalok hogyan nyíltak meg. Beszédes visszajelzés volt számunkra a hét folyamán a gyermekek felszabadultsága, öröme, ragaszkodása, a búcsúzáskor könnyes arcok, a baráti ölelések, és a felnőtt kísérők visszajelzései.

A tábori programok és a napközi események során alkalmazott általános módszerünk a gyerekekhez való nyitott hozzáállás, ugyanakkor az általunk kikötött feltételek következetes érvényesítése volt. Úgy érezzük, sikeresek voltunk e téren, ami annak is köszönhető, hogy a gyerekek a nyitottságunkat bizalommal, együttműködéssel viszonozták. A módszert illetően az egyes programokhoz igazodva, az adott program jellegéből fakadó értékeket próbáltuk tudatosítani a gyerekekben. A személyes figyelem biztosítása indokolja a táborban a nagyszámú (25 fő) segítői részvételt, hiszen így 1-2 gyerekre jut egy felnőtt önkéntes, aki a személyes igényeiket is figyelembe tudja venni. Tudja kezelni az esetenként felmerülő problémákat, illetve ki van zárva az idegen nagyvárosban való eltévedés, csoporttól leszakadás esélye.  Továbbá ez különösen hasznos az olyan programoknál, mint a balatoni fürdőzés, hiszen nem minden gyermek tud úszni, állandó felügyeletet igényelnek. Pedagógiánk központi eleme a személyes példaadás is: több egykori táborozó önkéntesként, határon túli kísérőként tér vissza hozzánk, vagy biztatásunkra magyarországi egyetemen folytatja felsőfokú tanulmányait. 

A szervező csapat tagjai elkötelezettek a tevékenység folytatásában, de nagyon fontosnak tartjuk a fenntarthatóság szempontjából, hogy fiatalok folyamatosan bekapcsolódjanak a munkánkba. Ezért év közben is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a szervezői csapat élő közösség legyen. 

Az alábbi kommunikációs csatornákon igyekszünk folyamatosan naprakészek lenni: 

Táborunk honlapja: gyokerektabor.hu. 

A tábor folyamán a Facebook oldalunkon (facebook.com/gyokerektabor) folyamatosan tudósítottunk a napi eseményekről, amely beszédes visszajelzés volt mind a gyerekek szüleinek, mind a támogatóknak.

Musica Sacra – Jezsuita ünnepi egyházzene

Közel száz éves hagyomány, hogy a Jézus Szíve Jezsuita Templom pezsgő egyházzenei életét évente egy-egy nagyszabású koncerttel koronázza meg, melyet a templom MUSICA SACRA Kórusát is működtető Jézus Társasága Alapítvány szervez meg.

Az elmúlt évben a zenei csúcspontot 2019. szeptember 7-ére szerveztük meg, ugyanis ezen a napon négyes ünnepet ült a magyar jezsuita rendtartomány: 1909-ben, száztíz évvel ezelőtt ezen a napon vált önállóvá a provincia, melynek védőszentjei, a Kassai Vértanúk éppen négyszáz évvel ezelőtt adták életüket hitükért. Szeptember első szombatján, 11.00 órakor tartott ünnepi szentmise keretében tette le örökfogadalmát Bartók Tibor jezsuita, és ez alkalomból szenteltük meg a nyáron lezajlott templomfelújítás keretében elkészült új tetőt és szentély berendezést.

A négyes ünnep fényét különleges muzsikával tettük még emlékezetesebbé. A szertartás gerinceként Domenico Zipoli 17. századi jezsuita szerzetes-zeneszerző Szent Ignác-miséje szólalt meg, melyet (mivel Agnus Dei tétele elveszett) W. A. Mozart Koronázási miséjének zárótételével, illetve Laudate Dominum c. ünnepi kantátájával egészítettük ki. A szertartás elején és végén, illetve a szentmisét követően a Suscipe Domine… kezdetű Szent Ignác-himnusz két kortárs magyar feldolgozása szólaltak meg, vegyes kar, énekes szólisták és kamarazenekar előadásában.

A műveket a templommal gyümölcsöző kapcsolatot ápoló, hangszeres szólisták közreműködésével templomunk Musica Sacra kórusa adta elő, Rónaszéki Tamás vezényletével.

Az ünnepi szertartás keretében felcsendült előadás különlegességét az adta, hogy a viszonylag nagyszámú előadói apparátus a karzaton foglalhatott helyet, hiszen a templom felújítás alatt álló Wegenstein orgonája csak szeptember második felében költözött vissza az orgonaépítő műhelybéli munkálatok befejeződését követően eredeti pozíciójába. 

Hálásan köszönjük nagylelkű támogatónknak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, hogy hozzájárult a négyes ünnepünk egyházzenei szolgálatának  megvalósításához.